adminCoachéknál sem fenékig tejfel, akarom mondani, nem mindig cukormázas a karácsony.
Miközben a legtöbb általam bekövetett oldalról érkezett a sok bölcsesség, miszerint legyél szabad rá, hogy olyanná alakítsd az ünnepet, amilyenre vágysz, hogy legyen; hogy meghúzd a határaidat és végre megtaláld önmagad stb., megérkezett az ünnep a maga realitásában.
Kiinduló állapot
Adott két lánytestvér, akik egymás közelében gyakorta ragadtatják el magukat holmi kendőzetlen vélemény megfogalmazására.
Adott egy kamasz, aki előre bosszankodik azon, hogy miért az a menü, ami, mert ő így mit fog enni.
Ehhez érkezett egy 24-re időzített, karácsonyi fogfájás a férj esetében, amihez kialvatlanság is társult.
Ehhez adjuk hozzá az anyát, aki jó ideje próbálja levetkőzni a megfelelni akarás burkát magáról, ám karácsonykor ez a törekvés hátrébb sorolódik, így például elszalasztotta a férjet egy csomag mirelit rántott húsért, hogy a kamasz ne éhezzen…
Ekkor, hogy legyen hab azon a bizonyos tortán, észleltük, hogy a pincében csöpög a víz a bejövő vízvezetés csőnél valahol, ki tudja mióta, mert már sok liternyi víz csordogált mindenfelé… nyilván akkor derül ki, amikor még minimum 2 hétig nem fogunk rá szakembert találni.
Ez már a coachnak is sok(k), végképp nincs idő kirámolni a fél pincét és nagytakarításba fogni, így viszont majd bepenészedik, felázik, szétmegy…
Az már csak apróság, hogy a beigli sem sikerült szépre, a tervezett narancsos kacsa új ételként teljes bizonytalanságba és önvádba kergetett (‘miért is nem kérdeztem meg anyámat’ mantrával), melyre rásegített ama bizonyos válogatós kamasz is, aki a bűntudatszintet sikeresen növelte azzal, hogy „hát nem tudod, hogy nem szeretem az új dolgokat???„
Az ünnep megtörtént
A csávából nem az húzott ki, hogy coach vagyok. Segített abban, hogy reflektáljak a bennem zajló folyamatokra, érzésekre, gondolatokra, és elinduljak a megoldás felé.
Na jó, azért abban is segített, hogy coach vagyok, hogy elmerengtem azon, mitől karácsony a karácsony számomra, miről szól igazán.
Ez nekem most az volt, hogy Isten eljött a világunkba, közénk és velünk van. Most, ma is jelen van az én családom életében, és ez a csoda, az ünnep lényege. Számtalanszor megtapasztaltuk már ezt, így végül ezt kértem imádságban, hogy történjen ismét csoda: éljük meg ezt a békét hozó jelenlétet újra!
És megtörtént.
A fájó fog kapcsán sikerült elérni a dokit, aki felírt antibiotikumot és erősebb fájdalomcsillapítót, ami nem azonnal hatott ugyan, de reményt adott, és nagyjából átaludt éjjeleket.
Szenteste a testvérek békében elvoltak, sőt, társasoztunk együtt és nagyon élveztük! Nagyon-nagyon ritka, amikor a 3 testvér között nincs feszültség, és ez az este ilyen lett! Eszméletlen hálás vagyok érte, ezt élem meg a legnagyobb csodának!
A rántott húst végül nem vettük elő, mégsem halt senki éhen.
Volt öröm, meglepetés, nevetés, együttlét, béke.
Mindezt nem én értem el.
Jó, hogy Jézus megszületett.
