Az év vége talán még inkább az elvárásokról szól, mint a többi időszak. Vajon menyire vagy megengedő magaddal abban, hogy ne akarj mindenki kedvére tenni?
Mi az első, ösztönös gondolatod, ha picit beleengeded magad ebbe a gondolatba? Ha elengednél például ilyenekből:
- elkészíteni azt a macerás ételt, amihez ragaszkodik a család, de téged rettentően fáraszt és kimerít
- ajándékot venni, mert illik, vagy mert mit fognak szólni
- elmenni valahová, ahol nem érzed jól magad
- meghívni valakit, amivel nem szeretnél együtt lenni
„Jaj, akkor nem fognak szeretni?”
„Régen ez szorongást váltott ki belőlem”
„Mennyire fontos az a személy, akinek épp meg akarok felelni? Mi történne, ha nem akarnék megfelelni neki?”
Ilyen válaszokat kaptam, amikor Instagram oldalamon és facebook csoportomban vetettem fel ezt a témát.
Megfelelési vágy
A legtöbb megfelelni akarást, alkalmazkodást még gyerekkorban sajátítjuk el. Van, akinek a családja eleve ezt hívta elő, de az alapvető temperamentumunk, személyiségünk is szerepet játszik abban, mennyire leszünk lázadóak, vagy inkább beletörődők.
Majd ezt a tanult viselkedést visszük magunkkal felnőttként is.
Úgy vélem nem árt tudatosítani időnként, mit miért cselekszünk- vagy nem cselekszünk. Pontosan tudom, milyen nehéz megtalálni a valódi igényeidet és vágyaidat, azt, ahogy felhőtlenül jól érzed magad.
Egy gyakorlat közelebb vihet ehhez: emlékezz vissza eddigi életed legboldogabb napjára vagy eseményére! Idézd fel minél részletesebben, engedd, hogy előjöjjenek az érzések, amik akkor voltak benned!
Aztán keresd meg, pontosan miért érezted magad ilyen jól? Kik voltak ott? Mi volt más? Mitől érezted magad biztonságban vagy épp felszabadultan? Számít-e a hely, a körülmények?
Ha ezekre választ találsz, közelebb kerülsz ahhoz: mi számodra igazán fontos? Mik az alapvető értékek, amik számítanak?
Felnőttél. Gyerekként talán te is gondoltál arra, milyen jó a szüleidnek, mert azt tehetik, amit csak akarnak… persze aztán rájövünk, hogy ez korántsincs így. Vagy van, amiben mégis?
Úgy vélem, igenis van szabadságunk és lehetőségünk változtatni.
És itt nem arra a végletre gondolok, hogy akkor ne süss, ne készülj, ne takaríts, zárj ki mindenkit, égesd fel a hagyományokat.
Csak szánj időt megkeresni azt, amitől kiegyensúlyozott, boldog lehetsz.
Dönthess szabadon arról, mit vállalsz be, ne megalkuvás legyen vagy kényszer. Az érzéseid jelzik, mikor melyikről van szó: ha nincs valódi döntési szabadságod és olyat csinálsz, amit legbelül nem szeretnél, a szorongás, a stressz tünetei jelentkezni fognak.
Ha ezt hosszú ideig csinálod, ne csodálkozz, ha erősödnek a tünetek is…
Bátorság kell a változtatáshoz
Nos igen, nem fog mindenkinek tetszeni, ha valamire nemet mondasz. Lehet, hogy inkább visszatáncolnál, főleg, ha konfliktuskerülő vagy. Mégis érdemes akár csak pici dolgokon változtatni, vagy bevonni a családot az egészbe.
Eljutni oda, hogy felszabadultan, rossz érzések nélkül fel tud vállalni azt, aki vagy, és azt tedd, amit te jónak gondolsz, hosszú út.
Minden szituáció egy új döntési helyzet, amiben mérlegelned kell, és lehet, hogy nem csak egyszer kell megvívnod ugyanazt a harcot. Ez fárasztó is lehet.
Itt is az értékrended segíthet! Fontos számodra a család, a gondoskodás és ezért veszel a nyakadba mindent? Keretezzük át: az is gondoskodás, ha a legjobb formádat hozod és nem az áldozat szerepet örökíted mintául a gyermekeid számára. Ha kiegyensúlyozottnak és vidámnak látnak és így vagy együtt velük.
Nem könnyű megtalálni a belső referenciapontot, azt a stabil meggyőződést, amihez igazodhatsz. De megéri keresni!
Foglalj időpontot egy első, díjmentes beszélgetésre, hogy elfogadó és biztonságos közegben gondold végig azt: mi lenne a legjobb Neked?