adminMegvan az érzés, amikor egy aprócska kavics kerül a cipődbe? Annyira kellemetlen!
Megállhatsz az utca közepén, féllábon imbolyogva, hogy a cipőt levéve kiszórhasd, vagy mehetsz tovább, minden lépésnél várva a hirtelen szúró érzést… néha odébbmegy, megkönnyebbülsz, majd váratlanul a legrosszabb helyen bök meg – mégsem tűnt el!
Próbálsz nem figyelni rá, de mégis, hiszen igyekszel úgy lépni, hogy ne fájjon; vagy sikerül, vagy nem. Csak érnék végre egy nyugodt helyre, ahol kellemetlen pillantások nélkül megszabadulhatok tőle végre! Azt meg csak remélni tudod, hogy addig nem tesz kárt a harisnyádban…
Pont így jártam ma reggel, és míg az összes fenti variációt végigjártam arra gondoltam: a lelki kavicsainkkal is pont így vagyunk!
Valami bök, szúr, fáj, valami, ami nem odavaló. Egy bántás, egy feszült kapcsolat, egy konfliktus. Esetleg már nem érzed jól magad a munkahelyeden, vagy egy kapcsolatban. Talán már nagyon nyom, hogy nincs önértékelésed, vagy motivációd.
Egy darabig próbálsz nem ügyet vetni rá, néha el is múlik és azt hiszed, megoldódott magától (vagy csak elnyomtad…), aztán váratlanul ismét belédhasít…
Próbálsz óvatoskodni, kerülni a kínos vagy fájó helyzeteket, szituációkat. Elnyomod pótcselekvéssel, bicegsz egy kicsit, hátha úgy nem fáj. Talán azt sikerül távoltartanod, de máshol majd fájni fog a kényszertartástól.
Van, hogy nem bírod tovább és kirobban a feszültség, kontroll nélkül talán, és mindenki furán néz rád, mi történt; állsz és próbálod kirázni a cipődből végre az egészet.
Mikor jutsz el oda, hogy tényleg megállsz, nyugodt körülmények között és szembenézel a helyzettel, valódi megoldást keresve? Még mielőtt valami végleg tönkremegy…
Ha egyedül nem megy, itt vagyok, segítek!
Kereshetsz emailben vagy facebook oldalamon keresztül egy ingyenes 30 perces beszélgetésre!
Photo by Kenny Eliason on Unsplash