Hogyan kell megbocsátani? 1. rész

Nem tudok elképzelni olyan embert, aki ne lenne érintett a megbocsátás témájában. Van, akinek könnyű, másnak nehéz. Persze ez függ attól is, miről van szó: valaki rálépett a lábamra, vagy egy hozzám nagyon közel álló szándékosan megsebzett… nagyon nem mindegy.

Nehéz megbocsátani, mert…

… ha megbántanak, az igazságtalan. A másik tartozik nekünk, bánja meg, kompenzáljon, csinálja vissza, tegye jóvá, bármi, csak kiegyenlítődjön a számla.

… áldozatnak lenni néha jó. Ekkor nem kell szembenézni azzal, amit mi hibáztunk. Elég, ha a másik hibáját magunk elé tartjuk, így minket fognak sajnálni.

… előnyöm származhat belőle. A másik tartozik nekem, és ha ezt ő is elismeri, akkor irányíthatom. 

… mi van, ha újra megteszi? Ha visszaél azzal, hogy újra és újra megbocsátok neki?

… ha megbocsátok, akkor a másik mintha nem tett volna semmi rosszat, pedig DE!

… egyszerűen nagyon fáj, ezért nem megy.

Megbocsátás helyett mit teszünk?

Magunkba fojtjuk, mintha nem történt volna meg. Várjuk, hogy az idő megoldja. Vagy bosszút forralunk, ezerféleképpen eltervezzük, mi lenne, ha… Esetleg cinikussá és érzéketlenné válunk védekezésképpen. Talán büszkén hangoztatjuk, minek kell megtörténnie (=mit tegyen a másik), hogy megbocsássunk neki kegyesen.

Mindeközben a seb nem gyógyul be, fáj, lüktet, és el is fertőződhet.

Oké, nem akarom tovább hordozni, mit tegyek?

Talán segít, ha végiggondolod először az alábbiakat:

• Ha nem tudod elengedni, más hibája miatt Te szenvedsz – és nem ő! Lehet, hogy ő nincs is tisztában azzal, mit okozott neked, ami miatt álmatlanul forgolódsz.
• Biztosan voltál már a másik oldalon, amikor te bántottál meg valakit. Te sem vagy tökéletes! Lehet, hogy most azt érzed, az igazság a te oldaladon áll, de 100%-ig biztos, hogy mindig neked van igazad?

A megbocsátás egy döntés

Ami piszok nehéz lehet. Hiszen ott van egy sor érzelem közben, amik az ellenkezőjére indítanak.  Ennek ellenére fel kell idézni azt, ami történt. Ez fájni fog. Újra átéled, de most nem az a cél, hogy felszítsd magadban a bosszúvágyat és a többi elkerülő manővert, hanem hogy szembenézz vele. Nem azzal, aki tette, hanem az emlékkel, ami valójában fogva tart.

Tehát ott tartunk, hogy felidézed – és megpróbálod azt is végigvenni, esetleg Te nem hibáztál valamit? Egy icipicit? Lehet, hogy nem, nem bebeszélni szeretném, de érdemes erre szánni egy kis időt.

Aztán megint kicsit távolabb léphetünk és megvizsgálhatjuk: vajon van-e rajtunk torzító szemüveg? Hajlamosak vagyunk egy összetűzés után mindent sötétebbre festeni, elfelejteni minden jót, ami korábban ahhoz a személyhez kötődött, aki megbántott, egyfajta falat húzunk, ami megvéd – és el is távolít a másiktól. 
Nem a fájdalmat kell „elhazudnunk”, amit okoztak, de valljuk be: az érzéseink sokat torzíthatnak a valóságon!

Ha sikerült távolabbról megvizsgálni az ügyet, jöhet a következő lépés: miért szeretnél valójában megbocsátani?

Mit nyersz vele? És mit veszítesz? 
Nyerhetsz békességet, elveszítheted a terhet, ami addig nyomott. Lehet, hogy nem bírod elviselni a feszültséget, és mindenáron szabadulnál ebből. Talán így neveltek? Hogy muszáj megbocsátani? Esetleg ezzel bizonyítanád, milyen nagylelkű vagy, erkölcsi fölénybe kerülnél ezáltal?

Azt gondolom, az egyik legfontosabb motiváció az, ha szeretjük a másikat annyira, hogy szeretnénk vele a kapcsolatot helyreállítani.

Folytatása következik!

Photo by Caleb Woods on Unsplash