Életmódváltásból párterápia

Klára (nevezzük így) sokadjára kezdett bele az életmódváltásba, amikor megkeresett. Nem érezte jól magát a bőrében, szeretett volna türelmesebb lenni a gyerekekkel, a férjével, zavarta, hogy nem veheti fel azokat a ruhákat, amiket szeretett volna.

Azt is felismerte, hogy hamarabb szán időt másokra, mint magára – épp ezért ezúttal úgy fogott bele a tornába és az étkezés megváltoztatásába, hogy reális léptéket tűzött ki:

Kis cél, kis hiba jelmondattal, heti ½ kg fogyás volt a cél.

Az eltervezett menetrend is tarthatónak tűnt, ennek ellenére azért kért támogatást, mert mint mondta: nem lesz kitartó, előbb-utóbb jön valami, ami kibillenti.

Vajon mik billentik ki annyira, hogy abbamarad az egész?

Beszélgetésünk során kiderült, hogy bár sok támogatója van – a férjet is beleértve -, ám mégis valahogy a teendők rá maradnak. Klára igyekezett beosztani úgy az idejét, hogy tudjon részmunkaidőben dolgozni, a gyerekekkel tanulni, a szüleit támogatni, ellátni a háztartást, feltöltődni a barátokkal, és még mozogjon is. Ám ha jött egy betegség, néhány óvodai vagy iskolai program, egy rendezvény, egy munkához kapcsolódó húzósabb időszak stb., az egész rendszer borult.

Vajon ez akaratgyengeség lenne? Klára valóban nem elég kitartó?

A folyamat közepére a tornák ezúttal is abbamaradtak, kiderült, 3,5 órát alszik, annyi minden szakadt a nyakába. Egy lelki nem-jó létet fogalmazott meg, zaklatottság, dacosság, morcosság jellemezte őt. Erőtlen lett.

Ezen a ponton kicsit előre néztünk: vajon meddig tart ez a feszített állapot?

Kiderült, hogy talán két hét lesz még ilyen, így Klára eldöntötte, hogy legalább az étkezésre odafigyel, hiszen enni úgyis kell – két hét kihagyás még nem indokolja a teljes feladást, ez inkább egy átmeneti állapot.

Negyedik ülésünkre visszaállt a világbéke.

Fókuszba került a gondolat, hogy amit szeretne, hosszútávú dolog, melyben lehetnek átmeneti kiesések. Ám ennél fontosabb felismerésre is szert tett: magában kell rendet tennie. Vannak dolgok, amiket meg kell beszélnie otthon is, mert számára nem elfogadható, ahogy van. Ráébredt, hogy ha ő borul, valójában minden borul. Ha stabil marad, és olyan programokat csinál akár egyedül vagy a gyerekekkel, amik fontosak számára, akkor az életmódváltás is folytatható. Ezek lettek a „Klára-jól-léti intézkedések”.

Ötödik beszélgetésünkre sikerült a férjjel is őszintén beszélni, feltárni mindazt, ami felkavarodott benne, és amiken változtatni szeretne.

Tudatosította, hogy az akadályoztatás nem egyenlő azzal, hogy a étkezést is feladja, és egy cetlit is kitett: „Éhező lélek = túltáplált test” mottóként.

Nemrég pedig írt, hogy párterápiára járnak, elindult egy mélyreható változás a párkapcsolatukban is.

Hálás vagyok, hogy elindítója lehettem egy pozitív változásnak!

Szívesen lennék a Te támogatód, segítőd is – írj nekem és beszéljünk ingyen 45 percben arról, ami foglalkoztat!