A tócsa, az autós és a nézőpontok

Az egész azzal kezdődött, hogy pár napig morcos voltam. Hogy ez a frontok miatt, vagy nem aludtam eleget, mindegy is.
Aztán egyik reggel megelégeltem és úgy döntöttem: ma nem fogok panaszkodni és igyekszem kedves lenni. Kíváncsi voltam, vajon egy elhatározással tudok-e fordítani a hozzáállásomon?

Elindultam dolgozni, előtte nap esett az eső. Épp az elhatározásomon méláztam, amikor előttem egy parkoló autót vettem észre az út szélén, de ki tudtam kerülni, bár épp jöttek szemben.
Igen ám, de amikor kerülés közben már az autó végénél voltam, kinyílt az ajtaja és kiszállt egy férfi… én már megállni, jelentősen lassítani nem tudtam, nagyobbat kerülni sem,  hiszen jöttek szembe, így sajnálatos módon belehajtottam pont mellette egy kisebb pocsolyába – valószínűleg le is fröcskölődhetett, mert a visszapillantóban láttam, hogy hevesen gesztikulál felém (és szerintem nem áldást mondott).

Az én oldalamról nézve nem tehettem mást, sőt, inkább azt gondolom, neki kellett volna megvárni a kiszállással, amíg elmegyek – bár ő sem láthatta addig a pocsolyát és a teljes helyzetet.

Az ő oldaláról egyértelmű, hogy csak annyit konstatált: na ez a ***** lefröcskölt.

Nap mint nap érnek minket kisebb-nagyobb inzultusok.

Hol mi vagyunk azok, akiket „lefröcskölnek”, hol mi kapjuk a beszólásokat, mert mi vagyunk a fröcskölők. És lehet igazságtalan, lehetünk részben vagy egészen felelősek, a legfőbb kérdés:

Mit kezdjünk azzal, ha valaki beszól, bánt, megjegyzést tesz, hibáztat… (a megfelelő aláhúzandó).

Az egyszerű kis történetemből látszik, hogy mennyit számít, ha megpróbáljuk a nagyobb képet is látni, netán beleképzelni magunkat a másik helyzetébe. Most vagdalkozhatok az érzelmi intelligencia fogalmával is, de mit is jelent ez a gyakorlatban, ebben a helyzetben?

1. Felismerem a saját érzéseimet és helyzetemet
   Nálam egyből beindult a magam hibáztatása, megbántottság, amiért valaki szidni kezdett, és a tehetetlenség is ott figyelt, hiszen nem állhatunk meg megmagyarázni egy ilyen helyzetet.
2. Párhuzamosan átteszem magam egy picit a másik helyzetébe
   Felismerem, hogy ő is hibázott, még ha ennek nincs is tudatában, ugyanakkor megértem a dühét, hiszen valamit kezdenie kell a saras cipőjével.

Ez egyébként a gyakorlásnak hála 2-3 másodperc alatt lefut, és máris visszaáll a lelkembe a világbéke. Megbocsátok magamnak és neki is, mert megértettem a helyzetet.

Hiszen így indultam el otthonról: ma nem fogok panaszkodni és kedves leszek.

Kedves magammal is…