személyes

Olyan volt az a nap, mint egy rémálom

Csak ültem az autóban, kezemben a telefonnal, és hagytam, hogy valaki, akiről addig azt hittem, ismerem, kiabáljon velem. Bár sütött a nap, mégis úgy éreztem, rettentő hideg van.
Lefagytam, nem szóltam egy szót sem. Ő pedig elhordott mindennek, hosszú percekig ecsetelte, milyen vagyok – majd egyszerűen letette a telefont.

Pedig együttműködést, segítséget vártam tőle. Elképesztő igazságtalanságnak éltem meg az egészet, mozdulni sem bírtam. Teljes megszégyenülés, vereség, tehetetlenség vergődött bennem.

A sztori maga nem volt egy nagy történet, az ő fia és az enyém osztálytársak voltak. Amikor ezen a napon az én fiam arról mesélt, hogy a másik piszkálta őt, gondoltam, tisztázom a másik szülővel a dolgot – de erre esélyt sem adott.
A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam kiállni magamért, a gyerekemért, miközben ő 120%-on megtette úgy, hogy az én egy mondatom alapján alkotott véleményt. Nem kérdezte meg a gyermekét, se engem nem hallgatott végig.

Ezek után hetek kellettek, mire magamhoz tértem. Nem is igazán értettem, mi történik, de az hatalmas pofon volt, hogy nem merek beleállni egy konfliktusba, nem vállalom fel a véleményem, inkább elbújok, nyelek, tűrök és csendben küszködök.

Soha nem akartam ezt újból átélni.

Biztos vagyok benne, hogy ez az eset is hozzájárult ahhoz, hogy végül „felébredtem”, és elkezdtem keresni az okát, miért reagálok úgy, ahogy. Mit kezdhetek a szorongással, a félelmeimmel? Egyáltalán mik ezek és honnan erednek?

Pontosan tudom, milyen az az állapot, amikor akár a családban is inkább nem mondasz nemet, inkább csöndben maradsz, nehogy…

Nehogy… mi legyen?

Egy segítő beszélgetés, sőt inkább kemény munka döbbentett rá végleg arra, mit művelek. Magammal és a gyerekeimmel. Hiszen ők is ezt látják, ebben nőnek fel – ezt adom tovább örökségül? 
És én? Így szeretnék élni? Jó így nekem?

A történet vége, hogy coach lettem. Segíteni szeretnék, hogy mások is „felébredjenek”, és ne az elvárások, félelmek szerint éljenek úgy, hogy közben nem érzik jól magukat a bőrükben. Hiszen ez az egy életed van!

Teljesen mássá kell válnod? Korántsem.
Egy belső önismereti útra viszlek, ahol biztonságban megfogalmazhatod, mi nem jó és mire vágysz helyette – majd együtt megtervezzük az utat úgy, ahogy neked kényelmes és vállalható.

Mit gondolsz, megér ez egy első ingyenes beszélgetést?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük