adminEzt kérdezte egy ismerősöm, amikor megtudta, a főállásom mellett coach vagyok, önismereti facebook csoportot menedzselek, és elvállaltam egy másodállást is.
Nem mondom, hogy minden zökkenőmentes, de ennek apropóján egy fontos dologról szeretnék írni, mégpedig a döntésekről.
Az nyilvánvaló, hogy egy ilyen döntés átgondolást kíván. Készítettem egy napirend-hetirend tervet, amolyan átlagos hetekre vetítve. Persze amint elkezdtem volna, az első két hét máris minden volt, csak nem átlagos. Nem gond, mert úgy terveztem, hogy rugalmas legyen.
Ja, hogy elfelejtettem olyan vállalásokat, amik már a rugalmasság kereteit is feszegetik, sőt, ellehetetlenítik?
A második hét végére éreztem azt, hogy ez így nem fog menni. A valódi döntések pedig szerintem itt kezdődnek.
Felmérni, hol van az a pont, ahol meg kell állni a szoros időbeosztás ellenére, mert töltődni kell.
- Hogyan tudom megoldani ezt a töltődést?
- Mit tudok delegálni a családon belül, és hogy dolgozom fel, ha ez nem működik?
- Hogy tudok időt szakítani arra, hogy felismerjem, a kialakult helyzetben mit szeretnék, mi a célom, mik a prioritások? Ezzel párhuzamosan hogy tudom lelkileg elengedni mindazt, ami nem fér bele?
- Mivel a család része vagyok, felismerem-e, ha nekik is túl sok, amit vállaltam? Tudok-e visszalépni, ha szükséges?
- Tudok-e nemet mondani?
Ha visszagondolok arra az időre, amikor a fentiek csak érzések szintjén kavarogtak bennem, kirobbanásokat és feszültséget előidézve, akkor nem is értem, hogy tudtam végigcsinálni. Mert régebben is több vasat tartoztam a tűzben, hiszen annyi minden fontos dolog van az életben, ami érdekel!
A nagy különbség abban rejlik, hogy mostanra már nagyon sok mindent tudok magamról.
- Felismerem, ha mentálisan vagy lelkileg elfáradok, és tudom, mi az, ami ilyenkor segít.
- Ahhoz, hogy kiszakadjak az előírt nyomvonalból, megtanultam nemet mondani a saját elvárásaimra és másoknak is.
- Meg tudom fogalmazni, és tudom, miért fáj, ha úgy érzem, a családom nem áll mellém és magamra maradtam. (Megjegyzem, ez nem így van, csak így élem meg.)
- Éppen ezért ki tudom feléjük fejezni, mit érzek és mire van szükségem.
- Felismerem, ha egyetlen dolog -például egy új munkában való lendület- eluralja az egész lényemet, beszippantani készül, hiszen azért csinálom, mert motivál és értékes. Hátrébb tudok lépni és azt mondani, most eddig csinálom, mert utána más a fontos. Hiszen más IS fontos!
Ezek a tudatos szintre került, felismert érzések, megfogalmazott célok és fontosság az alapja annak, hogy ne csak az érzéseim által sodródjak, hanem tudatos és átgondolt döntéseket hozzak, akár pillanatról pillanatra.
Nem tudom, érthető-e amiket leírtam. Ha nem, kérdezz nyugodtan, sőt, legjobban annak örülnék, ha beszélgetnénk róla!
Összegzésként azt tudom mondani, hogy az önismeret a kulcs ahhoz, hogy az érzések tudatosuljanak, az életed alapértékei a helyükre kerüljenek.
Ebben tudok Neked segíteni coachként, akkor is, ha nem feltétlenül tudod megfogalmazni, miért érzel most úgy ahogy.
Ha csak kavarog benned most több dolog, segítek tisztázni.
Ez is egy döntés: foglalkozol magaddal is egy kicsit, vagy minden marad úgy, ahogy most van?