adminMúlt héten hazafelé jövet vidékről felhajtottam az autópályára. Az volt az első furcsa érzésem, hogy mindenki a külső sávban ment. Nem kicsit lassabban, inkább 90 körül, szép sorban. Mintha megbeszélték volna.
Ránéztem: autópályán vagyok stimmel.
Nem rémlik, hogy láttam volna korlátozó táblát.
Az útvonaltervező sem jelezte, hogy túl gyorsan hajtanék, vagy sávlezárás jönne.
Szóval fogtam magam, és bementem a belső sávba. Egyedül. Haladtam rendesen, de fura volt. Általában ahhoz szoktunk, hogy valaki száguldani akar és levillog 🙂
Aztán megláttam egy rendőrautót is a külső sávban. Na, itt azért már rendesen elbizonytalanodtam, sőt, le is lassítottam, pedig addig sem léptem át a megengedett maximumot. Mi történik itt?
– Lehet, hogy mégis volt egy tábla, amit nem vettem észre?
– Biztos jó helyen vagyok?
– Miért én vagyok a „kilógó” egyedül?
Pedig objektíven nézve nem csináltam semmi rosszat. Mégis: egy pillanatra elkezdtem magamban keresni a hibát, csak azért, mert nem úgy mentem, mint a többiek.
Aztán leesett.
Nem történt semmi különös.
Csak a többség beállt a sorba. Szó szerint.
És aki nem, az vagy nyugodtan halad tovább, vagy elkezd szorongani attól, hogy nem igazodik.
Ez jutott eszembe a „megváltozásról”.
Mert a „meg kell változnom” mondatban mindig van egy rejtett ítélet:
így, ahogy most vagyok, nem vagyok elég jó.
Mintha gyorsítanod kellene, mert mások már előrébb járnak.
Mintha le kellene lassítanod, mert kilógsz.
Mintha folyamatosan figyelnéd: jól csinálom-e… a többiekhez képest?
De mi lenne, ha nem megváltozni akarnál, hanem átalakulni?
Az átalakulás nem elutasítja a jelenlegi önmagad, nem sürget.
Az átalakulás azt mondja:
minden SZABAD bennem.
Megvizsgálhatom, mi zajlik épp bennem, lehetek kíváncsi magamra és engedhetem, hogy Isten indítson el, hívással.
Nem új embert kell csinálnom magamból, hanem belenőhetek abba, amit Ő eleve elgondolt rólam.
És itt jön a kérdés, amit az autópályán tettem fel magamnak, és most neked is:
Ha befelé figyelve rendben vagyok…
ha tudom, hol vagyok, merre megyek, és miért…
akkor miért hagyom, hogy mások bizonytalanítsanak el?