Van, akit szinte éltet egy-egy jó vita, felpezsdül tőle, bátran beleáll helyzetekbe, gyorsan reagál.
Mások inkább kerülik a konfliktusokat, csendben maradnak, magukban gondolják végig és akár napokig, hetekig tart, mire újra magukra találnak.
Ha a konfliktuskerülők csoportjához tartozol,
ahogy én is, egy-egy ilyen vitás, nehéz helyzet nagyon kimerítő tud lenni, sérülésekkel járhat. A váratlan dolgokra nem is igen lehet felkészülni, de mi a helyzet a folyton visszatérő, ismétlődő helyzetekkel?
Például a gyerek el akar érni valamit, és ezért folyton helyzetbe állít.
Vagy a párkapcsolatban nem stimmel valami, de nem mersz szólni, nehogy vita legyen.
A munkahelyen van valami, ami zavar, de sose mered kimondani.
Ezekben a helyzetekben megélheted, hogy különös módon ERŐ lehet, ha
nyugodt körülmények között átgondolod:
– mi neked a fontos?
– mi a belső meggyőződésed a helyzettel kapcsolatban?
– mi az, ami zavar?
– mit szeretnél elérni?
Konkrét példa: a gyerek buliba akar menni, és eddig elérte, hogy elengedd, pedig belül érezted, hogy nem örülsz neki. De hát… (és itt jönnek az érvek, amik miatt beadtad a derekad). Ugyanakkor ha végiggondolod, hogy a belső meggyőződésed, hogy még korai, túl fiatal, nem ismered a többieket (vagy bármi egyéb), akkor el tudod határozni előre, hogy a következő ilyennél kerek-perec nemet mondasz.
Elsőre lehet ijesztő, de hidd el nekem, sokkal rosszabb a belső, néha fel nem ismert frusztráltság, ami akkor jön, ha a meggyőződésed ellenére engedsz és nem mondod ki, amit valójában gondolsz – mert gyakran fel sem ismerjük éles helyzetben, mi is zajlik!
Lehet, hogy a párkapcsolatodban zavar valami, amitől feszült vagy, de be sem vallod magadnak? Először keresd az érzést, aztán annak a forrását; ha megvan, fogalmazd meg, mi zavar, utána azt, mit szeretnél helyette – végül keress egy alkalmas pillanatot és vállald fel!
Az önazonossághoz kell az önismeret – azonban ez egy belső erőt fog adni, hogy kiállj magadért!
Mit gondolsz mindezekről? Írd meg hozzászólásban vagy emailben!