adminMa reggel lányom hív, hogy nem fog beérni a suliba, mert nem éri el a csatlakozást.
Mivel még itthon vagyok, egyeztetünk, hogy leszáll és érte megyek.
Aztán elérek az utca végéig, és vagy 30 autó sorjázik előttem, várva, hogy kifordulhasson.
Nem fogunk beérni így sem, ez egyértelmű.
Ami viszont meglepő, hogy nem lettem ideges, se feszült, se stresszes, se… semmilyen. A fejemben pörgött a számítógép, merre lehetne kerülni, megéri-e visszafordulni, számítások minden verzióra, majd rájöttem, minden esélytelen.
Itt sem lettem ideges, jöttek a verziók a felismert helyzetre. Felhívni az osztályfőnököt, hogy baleset miatt áll a forgalom, ha 2. órára beérünk, igazolja-e? Ja nem jó, mert már 8 óra, ő is tanít, mire reagál, már mindegy. Akkor gyerek induljon el felém, aztán kerülő úton hazamegyünk.
Nem is ez a lényeg, hanem a nyáron tanult önismeret kezdett bennem dolgozni.
Coachként fontos számomra, hogy minél több önképzést végezzek, ami a saját életemben is felismerésekhez vezet. A fenti kis példában régebben bekattantam volna, mert a gyerekkoromból hozott belső „Siess” utasítás dolgozott volna ezerrel. Stresszhelyzetben ez rátesz egy lapáttal, azonban mivel felismertem, erejét vesztette.
A legtöbb dolog, ami kizökkent, váratlan és negatív, ráadásul elsodor, mit egy hullám, úgy érzed, nem is te cselekszel, valaki zsinóron rángat – na ezek ilyen belső tiltások vagy utasítások. Hozzuk, cipeljük, meghatároz minket – de nem tesz jobbá vagy boldogabbá, sőt!
Egyszerűnek tűnik, hogy felismerve szabaduljunk tőlük – de előbb fel kell ismerni, szembe kell nézni velük.
Szeretnél Te is nyomába eredni a Téged meghatározó negatív hatásoknak?
Keress meg és beszélgessünk!