Autóvezetésnél biztosan tapasztaltad, hogy néha a holttérből bukkan elő valaki vagy valami.
Holttér az, amikor mondjuk az A oszlop (ami a szélvédő és az ajtó között lévő nem üveg karosszéria-elem) kitakar egy részt a látóteredből.
A minap épp így jártam, ráadásul a zebrán szeretett volna átmenni valaki, de pont nem vettem észre a holttér miatt. Ott volt ő, szerencsére lassan mentem, ő meg nem lépett le.
Az jutott eszembe, hány dolog van jelen ugyanígy a lelki életünkben is: ott van, jelen van, de nem vesszük észre. Valami eltakarja, nincs a látószögben.
Ugyanakkor veszélyt is jelenthet, egy stresszforrás például szép lassan megbetegít, vagy egy megalkuvó pozíció okoz idővel fizikális panaszokat. Lehet ez egy elakadás, egy gyermekkori helyzet, amire nem is gondolnál, hogy amiatt cselekszel úgy, ahogy.
Mi segíthet észrevenni?
Két lehetőség van: vagy sikerül neked picit arrébb mozdulnod, ezáltal kikerül a holttérből, vagy valaki melletted van, így más nézőpontból észreveszi és figyelmeztet.
Arrébb mozdulni csak úgy nem szoktunk, ehhez kell, ami kibillent, ami valószínűleg nem kellemes. Egy betegség, egy trauma, egy veszteség mind lehetőség arra, hogy észrevegyél mást is, ami addig meglapult, de most felszínre tör.
Nem gondolom, hogy érdemes erre várni, hogy valami váratlanul és intenzíven mozdítson meg.
Mennyivel jobb, ha valaki észreveszi, mi van a holtteredben, mert ő máshonnan látja – és szól! Így megelőzhető a nagyobb baj, elejét veheted a problémának.
Ez a valaki lehet egy közeli barát, családtag, aki valóban figyel rád és fontos vagy neki, de lehet egy segítő is.
A coach meglátásom szerint a barát és a pszichológus között van, egy fajta mentálhigiénés segítő, aki viszonylag rövid távon, egy konkrét témában segít meglátni a holttereidet és az ott meglapuló dolgokat. Nem mondja meg, mit csinálj, csak figyel és kérdez – rákérdez arra is, amit egy közeli barát nem biztos, hogy fel merne tenni neked kérdésként.
A döntés a Tiéd: tovább vársz, hátha elmúlik vagy történik valami, vagy nagy levegőt veszel és szembenézel azzal, ami most fáj, rossz, vagy megoldhatatlannak tartod.
Saját példámat is megosztom ezzel kapcsolatban. Egyrészt addig halogattam a szembenézést a szorongásaim forrásával, míg 2 éve egy műtét döbbentett rá arra, hogy most már valamit kezdenem kell ezzel. Nem azt mondom, hogy a szorongásom miatt alakult ki egy óriás ciszta -bár ez sem kizárható-, de megéltem azt, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben, másokra utalva is hordozva vagyok – miért aggódok hát olyan dolgokon, ami nem az én hatásköröm?
Másrészt 40 felett jöttem rá dolgokra, amiket ha előbb tudok, a gyerekeimnek is egészen más lelki örökséget adok át. Más minta épül be a személyiségükbe, így az, hogy ne kezdtem el előbb foglalkozni az elakadásaimmal, sérüléseimmel, a gyerekeim életét is hátrányosan befolyásolja.
Annyit tehetek, hogy megmutatom, 40 felett is lehet változni és változtatni, lehet új célokat kitűzni és elérni!
Ehhez nekem is kellett segítség, segítő – legalábbis ahhoz, hogy ráérezzek erre a belső munkára.
Coachként nem tanácsolom azt, hogy indulj el most; csak megkérdezem: mi az, ami visszatart Téged?
Ajánlatom: beszéljünk kötetlenül online, teljesen díjmentes és nem kötelez arra, hogy tovább kelljen lépned velem. Tényleg, nem fogok megsértődni, se „gondolni rólad” bármit.
Keress meg emailben (kerekikriszta@tesegitod.hu) vagy foglalj időpontot facebook oldalamon a szolgáltatások között.
Photo by averie woodard on Unsplash
Photo by Jaromír Kavan on Unsplash