Életmódváltás határhúzás nélkül?

Amikor nincs határhúzás…

Elhatározod, hogy aznap odafigyelsz az étkezésedre, majd este elmész bringázni. A munkahelyedre csomagolsz magadnak ételt, a reggeli, ebéd pipa, büszke vagy magadra.
Aztán jön egy kolléga, addig csavarja a szót, míg megnyersz egy feladatot, ami nem a te dolgod lenne, persze kiderül, nem is olyan egyszerű, feszült leszel.

Hoppá, van egy kis csoki a fiókban, amúgy is uzsonnaidő van, belefér. Aztán még egy kocka, és még egy… nem baj, ebédig jól ment, majd az esti bringázással ellensúlyozol!

Hazaérve szól a gyerek, hogy el kéne vinni ide meg oda, persze ugrasz, közben fejben számolsz, mennyi idő marad a vacsorafőzésre és a bringázásra, szűken de belefér.

A család közben kitalálja, hogy legyen pizza rendelve, megkönnyebbülsz, hogy nem kell főzni, majd összedobsz magadnak egy kis salátát. Ja, a bringázás ugrik, mert segíteni kel a férjnek valamiben, majd holnap. Mégse, holnap a szüleidet kell elvinni orvoshoz…

Határok, én-védelem

Több okból nem könnyű felállítani a saját határaidat.

1. Meg kell őket határozni!
   A határokról először el kell gondolkodni, mi az, amihez ragaszkodnod kell, hová tedd őket. Ehhez kel némi önismeret, mire van szükséged, mi fontos számodra, ami nélkül nem funkcionálsz megfelelően?

   A jó hír, hogy ezek a határok mozdíthatóak szükség esetén, ám ezt mindig egyedileg kell mérlegelned.

2. A megszokás hatalma
   A határokkal ha eddig nem foglalkoztál, azért is lehet nehéz, mert rengeteg megszokott dolgunk van, amik megkönnyítik a döntéseket. Ha például alap, hogy a gyerek szól és viszed, akkor ezen most el kell gondolkodni, jól van-e így? 
3. A határhúzás kihat a többiekre
   Készülj fel rá, hogy ha igyekszel megtartani a kijelölt határaidat, a többiek szó szerint neki fognak ütközni ezeknek, és nem fogják érteni, mi történt. Hiszen eddig mindig elvállaltad, mindig megcsináltad, eddig lehetett rád számítani – egy kis érzelmi zsarolás. Némileg segíthet, ha elmondod nekik, mit fontolgatsz és ez miért fontos neked, miben számítasz a segítségükre! (Persze ettől még be fognak próbálkozni…)
4. Mi fontos neked?
   Érdemes az értékeidet is megvizsgálni. lehet, hogy számodra alapvető érték, hogy segítesz másoknak, törődsz velük. Ez jó!
   De csak akkor leszel egyensúlyban, ha te is megkapod valakitől ezt a törődést, és saját magadnak is megadod!
5. A határhúzásnál gyakran kell nemet mondani – de igent is, önmagadnak!
   Nem önzőség, ha igent mondasz a pihenésre, amikor szükséged van rá, vagy az életmódváltás miatt a mozgásra, amikor ezt elhatároztad. Biztos, hogy nem tudják megoldani másképp, hogy eljussanak A-ból B-be? Nem lehet feladatot másra bízni, vagy máskor intézni? Mérlegeld a lehetőségeidet!

A határok védenek is! 

Gondolj a kisgyerekre, akit megvéd a járóka, vagy a lépcső tetejére szerelt korlát. 
Ugyanakkor a határaidat meg is kell védened, hogy ne gázolhassanak át rajtad akárkik, akármikor.

Van szabadságod dönteni, és van szabadságod a döntésed megváltoztatni, ha meggondoltad magad. Ezeket a határokat bármikor felülírhatod, átteheted máshová – de ezt te tedd meg, saját szabad döntésedből!

Hogy alakulhatott volna másként a kezdeti történet?

Jön a kolléga, akinek kedvesen és tisztelettel nemet mondasz, hiszen neked is rengeteg a feladatod. Így nem kerülsz stressz alá, ami miatt csokit kell enned. (Tudom, ez ennél bonyolultabb, de hidd el, hogy el lehet jutni idáig!)

A gyerek szeretne a barátaihoz menni, ám úgy döntesz, most a bringázás fontosabb, nem lesz semmi baja, ha ezúttal gyalog/tömegközlekedve fog menni. Esetleg megkérheti az apját. 

Így marad időd megfőzni, amit elterveztél, ráadásul a családnak sem jut eszébe a pizza, hiszen mindjárt kész az étel. A napot egy jóleső tekeréssel zárod.

A különbség: éppolyan fontosnak tartottad saját magad is, mint másokat – hiszen nagyon, nagyon fontos vagy!