adminVannak időszakok, amik nagyon sűrűek. Olyan érzés, mintha folyamatos mozgásban lennénk: intézni, szervezni, újratervezni, figyelni másokra… és közben valahogy menni tovább előre.
Ugyanakkor ezek az időszakok tele vannak szép dolgokkal is. Nálunk volt ballagás, születésnapok, ünneplések. Jó megélni őket, csak tudjuk, mennyi plusz teendőt hoznak magukkal.
Néha azon kapom magam, hogy egyszerűen csak “működöm”. Csinálom, amit kell, kipipálom a feladatokat, reagálok mindenre. És ilyenkor egyre gyakrabban felmerül bennem egy kérdés:
Ebben a tempóban hogyan lehet igazán megélni az örömöt? A tüzet? A felszabadult jelenlétet?
Mert valahol azt érzem, ezek nem csak a nyugodt, ráérős időszakokra vannak fenntartva.
Te találsz most ilyen pillanatokat a mindennapjaidban?
Mostanában azt is észreveszem magamon, hogy feszültebb vagyok, mint szeretnék. Amikor sok minden fut egyszerre, könnyen belecsúszom abba az érzésbe, hogy mindent nekem kell összetartanom. Ha én nem figyelek eléggé, szétesnek a dolgok.
Ezt kezdtem el tudatosan megállítani. Egyre többször állok meg néhány percre, és végiggondolom, miért lehetek hálás. Egyszerű dolgokért. Olyasmikért, amik mellett máskor simán elmennék.
És ilyenkor belül történik valami. A feladatok nem tűnnek el, mégis könnyebbnek érződnek. Mintha nem egyedül kellene tartanom mindent. A hála emlékeztet arra, hogy nem csak felelősségeim vannak. Hanem tartozom valahova. Gyermek lehetek az Úrban!
És innen nézve már nem ugyanaz a súlya mindennek. Le lehet tenni azt, amit nem nekünk kell cipelnünk.
Most ezt tanulom.
Még egy apróság, amin elgondolkodtam: a kertünkben a barackfa idén elképesztően sok termést akar hozni. Ritkítani kell rajta, különben a fa kimerül, a gyümölcsök pedig nem tudnak igazán szépen beérni. Sőt, a fa bele is pusztulhat mindebbe.
És tudod, mi benne a nehéz? Nem csak a rossz termésektől kell megválni. Azoktól is, amik egyébként teljesen ígéretesek lennének.
Azt hiszem, az életünkben is sokszor így van.
Nem minden jó lehetőség a mi feladatunk, vagy nem mindennek most van itt az ideje.
A fókuszt oda kell tenni, ami ebben az élethelyzetben valóban a legfontosabb. A többit pedig néha el kell engedni. Legalább egy időre.
Őszintén? Nekem ez iszonyú nehéz. De egyre inkább érzem, mennyire szükség van rá.
Te érzed most, hol lenne szükség egy kis “ritkításra” az életedben?