Vannak életszakaszok, amikor kívül sok minden rendben van, mégis egyre nagyobb a belső feszültség. Amikor hívő nőként tudod, hogy kegyelemből élsz, de közben elfáradtál a megfelelésben, a „kell”-ekben, a bírásban.

Ilyenkor nem még több módszerre van szükség, hanem arra, hogy megállhass és biztonságos térben különválaszd azt, ami valóban a tiéd attól, amit megszokásból vagy elvárásból hordozol.

Ki vagyok én ebben?

Kereki Kriszta vagyok. Megfáradt, sokáig erős keresztény nőket kísérek olyan életszakaszokban, amikor már nem bírni szeretnének, hanem békében jelen lenni.

A kísérés számomra nem tanácsadás, nem motiválás és nem irányítás. Nem mondom meg, mit kellene tenned. Csak figyelek, kérdezek, és melletted maradok, hogy megértsd önmagad, és a saját tempódban rendeződhessen benned az, ami túl sok lett.

Hogyan jutottam ide?

Volt egy időszakom, amikor kívülről látszólag rendben működtem, belül mégis egyre feszültebb és komorabb lettem. Egy baráti beszélgetés, egyben szakmai tükrözés segített meglátni azt, amit addig kerültem: annyira igyekeztem elkerülni a feszültséget és konfliktust, hogy közben feladtam önmagam.

Ez fordulópont volt. Először tanultam meg észrevenni azokat az érzéseket, amelyek addig fogva tartottak és megtapasztalni, hogy a határhúzás és a nemet mondás nem rombol, hanem életet véd.

Sokáig attól féltem, hogy ha teret engedek a feszültségnek, az orkán erejű viharrá válik,
amit nem fogok elbírni. Ma már tudom: nem a feszültség volt a veszélyes, hanem az, hogy mindent magamban tartottam.

Hit és a kiszolgáltatottság

2021 elején egy nagyműtét tovább mélyítette ezt az utat. A testi kiszolgáltatottságban különösen erősen tapasztaltam meg, hogy Isten nem csak elvben van jelen, hanem megtart akkor is, amikor nem én irányítok.

Ez nem egy egyszeri lelki élmény volt, hanem egy belső bizonyosság kezdete: bízhatok Benne ezután is, akkor is, amikor nem értem, mi történik.

Ez a tapasztalat lett az alapja annak, ahogyan ma másokat is kísérek: nem ígéretekkel, nem sürgetéssel, hanem hordozott jelenléttel.

Kiket kísérek és miért pont őket?

Azok a nők találnak meg, akik sok elvárást hordoznak maguk felé, gyakran „kell”, „muszáj”, „nem lehet” szavakkal beszélnek, és még akkor is magukat hajtják, amikor a testük és a lelkük már jelez.

Ismerem ezt a működést és ismerem azt a vágyat is, hogy majd ha még egy kicsit dolgozom magamon, akkor végre rendben leszek.

De az egyensúly nem így születik.

Így dolgozom

A kísérés során nem tolok, nem sürgetek, és nem állítok fel irreális célokat.

Abban hiszek, hogy az átalakulás akkor kezdődik, amikor valaki őszintén ki tudja mondani: valami nincs jól. Nem megváltoztatni kell önmagunkat, hanem teret adni annak, ami fejlődni akar.

Ahogyan egy magból növény lesz: nem erőltetéssel, hanem figyelmes jelenléttel, biztosítva a növekedéshez szükséges körülményeket.

Ma már tudatosan figyelek a testi és lelki jelzéseimre. Észreveszem, mikor kell megállni, és tudom, mi az, ami valóban feltölt. Nem tökéletes egyensúlyban élek, hanem kapcsolatban önmagammal. Ezt a tapasztalatot viszem be a kísérésbe is.

Fontos határ

Nem vállalok olyan folyamatot, ahol valaki változást szeretne,
de közben nem hajlandó semmit elengedni a jelenlegi életritmusából. Volt olyan kliensem, aki életmódváltást szeretett volna, miközben minden kérésre automatikusan igent mondott: a férjének, a gyerekeinek, az idős szüleinek – és mindig önmagára mondott nemet.

Amikor kimondta, hogy ezen nem szeretne változtatni, világossá vált: ez patthelyzet.

Áldozatvállalás és határhúzás nélkül nem történik valódi változás, csak tovább visszük ugyanazt a terhet.

Hogyan van jelen a hitem ebben?

A hitem csendesen van jelen a kísérésben. Imádkozom a beszélgetések előtt és között,
és akkor beszélek róla nyíltan, ha az természetesen adódik vagy kifejezetten kérik.

Ma már nem hiszem azt, hogy akkor vagyok „jó keresztény”, ha akkor is szolgálok és megyek, amikor a testem és a lelkem pihenést kér.

A kegyelem számomra azt jelenti, hogy nem önmagamból kell élnem. Isten gyermeke vagyok, és ebből a biztonságból lehetek szabad arra, amire valóban hívást kaptam.

Meghívás

Ha ebben a sorokban magadra ismertél, lehet, hogy most nem megoldásra, hanem kísérésre van szükséged.

Itt tudsz továbbjönni: