Egy kliensemmel azon dolgoztunk, hogy tartós életmódváltást sikerüljön elérnie, hogy elköteleződjön önmaga mellett. Az öngondoskodás fogalma azonban új volt számára.
A kliens szépen haladt mindaddig, amíg a volt munkahelye meg nem kereste egy új projekttel, amit elvállalt. Már előre érezte, hogy el fog csúszni megint, így került szóba az öngondoskodás fontossága.
Mi a gondoskodás?
Képzelj el egy rád bízott kisgyermeket. Hogyan gondoskodsz róla?
- megeteted, ha éhes, méghozzá tápláló, neki megfelelő ételekkel
- ha fáradt, biztosítod a pihenését
- igyekszel kivinni őt naponta a levegőre és mozogni, hiszen az egészséges
- ha beteg, orvoshoz viszed és többet vagy vele, empátiával próbálsz vele lenni
- ideális esetben nem engeded, hogy túl sokat nézzen TV-t vagy más digitális eszközt
- gondoskodsz róla, hogy legyenek játszótársai
- általában megpróbálod elérni, hogy mindene meglegyen, ami az egészséges testi és lelki fejlődéshez szükséges
Mi az öngondoskodás?
Pont ugyanezek, csak te adod meg saját magadnak. A különbség, hogy míg egy kisgyerek kiszolgáltatott és tőlünk függ, mi gyakran úgy érezzük, felnőttként már ki kel bírni dolgokat – pedig nem így van.
- Vajon eszel, amikor éhes vagy, és a testednek megfelelő táplálékot adod, vagy bekapsz valamit útközben, esetleg a monitor előtt dolgozva?
- Ha fáradt vagy, megengeded magadnak a pihenést, vagy fogad összeszorítva teszed tovább a dolgod, hiszen úgyse csinálja meg senki helyetted?
- Mozogsz naponta rendszeresen? Kimész a levegőre legalább egy sétára, hogy kiszellőztesd a fejed, hogy lelassulj picit és levezesd a stresszt?
- Ha beteg vagy, elmész az orvoshoz? Abbahagyod a munkát? Empátiával fordulsz magad felé, vagy ostorozod magad, amiért nem tudsz haladni a feladataiddal?
- Mennyit vagy a telefonod, monitorod vagy a TV előtt? Hagysz-e időt naponta az idegrendszerednek, hogy feldolgozza a napi információáradatot?
- Vannak-e kapcsolataid, barátok, család, gyülekezet, bármilyen közösség, ahová jó tartozni – és tartod is velük a kapcsolatot?
- Odafigyelsz a tested és lelked jelzéseire, megérted-e, mit üzen és hallgatsz-e rá?
Miért fontos az öngondoskodás?
Ha a fentieket nem veszed komolyan, hosszú távon a fizikai és mentális egészséged fogja megsínyleni. Most legyinthetsz, hogy ugyan, vagy az is lehet, hogy épp erősödik benned a szorongás: jaj, de hogy változtassak bármin, hiszen… és itt jönnek a kifogások.
Pontosan tudom, milyen nehéz a kialakult szokásokon, rendszeren változtatni, vagy épp felülírni a hiedelmeidet, az örökségül kapott mintákat.
Ám azt is tudom, milyen hónapokig szédülni a kimerültségtől; milyen a kiégés, amikor utálom az egész életemet; milyen kiborulni a fáradtságtól; milyen, amikor a testem már extrém módon jelzi, hogy hahó, állj meg végre!
Én is visszaveszek most, nem kell minden héten több poszt, insta story vagy reels videó. Marad a blog és a hírlevél, hogy több idő jusson magamra és azokra, akik fontosak: a családra, barátokra, gyülekezetre és a klienseimre.
Nem könnyű a döntés, én is küzdök azzal, hogy kiengedjem a vélt kontrollt: hogyan leszek ismert, ha nem vagyok jelen online? Küzdök azzal, hogy határt húzzak a munkámban, hogy ne azzal keljek és feküdjek. Hogy tudjak nemet mondani, ha már nem bírom. És hogy tudjam elengedni, ami nem is annyira fontos, esetleg más is elvégezheti, például a gyerekeim. (Vagy ha nem, akkor elfogadni, hogy úgy marad…)
Mit gondolsz, adsz egy esélyt magadnak, hátha nálad is lehet változtatni? Kifogás helyett megoldást találni? Hogy kiégés helyett felszabadultan éld az életed és igazán a helyeden legyél?
Vannak szabad időpontok egy ingyenes beszélgetésre, ha megpróbálnád: 👇👇👇