adminSzombaton egy keresztény édesanyáknak szervezett rendezvényen voltam, ahol a központi téma az Egyensúly volt.
Az egyensúly, amit annyira szeretnénk megélni, ám olyan könnyen felbillen.
Vajon akkor találunk rá, amikor elérjük a magunk által elképzelt idilli képet, ahol van idő a sportra, egészségesen étkezünk, rengeteg minőségi időt töltünk a családdal, együtt tanulunk, ragyog a ház, szolgálunk és még sorolhatnánk?
Tóth Tábita, 3 gyermekes édesanya egy ceruzával szemléltette a dolgot: ha a megfelelő helyen teszed alá az ujjad, a ceruza vízszintesen megáll. Ám ha az egyik oldalra kerülne valami nehezék, arrébb kell tenned az ujjad. Aztán megint történik egy változás, és megint keresheted a új alátámasztási pontot, Vagy, valamit le kell venned az egyik oldalról…
Jó ez a kép, hiszen szüntelen mozgásban van ez a bizonyos egyensúlyi pont. Akár egy napon belül is, valaki lebetegszik, váratlan dolog történik és máris átrendeződik minden.
Az új egyensúly megtalálásához pedig időt kell szánni arra, hogy tudatosítsuk, mi változott, mi lenne a jó irány és min kell pontosan változtatni?
Ezzel végre meg tudom fogalmazni jobban, mit is csinálok én a hozzám fordulókkal: segítek megtalálni ezekre a válaszokat!
Persze ez mehet egyedül is, ha szánsz rá időt és megtanultad, hogy lépj picit hátrébb a saját életedtől, hogy másképp láss rá. Ha nem látod a kiutat, akkor most már tudod, hogy fordulhatsz egy coachhoz!
Egyébként döbbenetes volt látni, hogy
a résztvevő anyukák nagyobb hányada egyedül neveli gyermekét/gyermekeit, mert elváltak, és sokan már második házasságukban vannak. Azt gondolom, van bőven munka a gyülekezetekben is, hogy támogassuk a családokat!
És ami még szembetűnő volt, hogy
a beszélgetéseimben mennyire gyakran jönnek elő hasonló kifejezések, mint anyaseb, transzgenerációs örökség, gyerekkori traumák feldolgozása, szeretetnyelv, sémák… a szakkifejezések azt mutatják, hogy sokkal több tudással rendelkezünk a mentális egészség vonalán, de vajon ez elegendő? Ha tudom, mivel van dolgom, azt is tudom, mihez kezdjek vele?
A megoldás lehet annyi, hogy hittel, imával, szeretettel harcolom meg a helyzetet, vagy szabad igénybevenni ‘világi’ segítséget?
Egyáltalán mi lehet ezekre Isten válasza?
Sokkal tudatosabbak és talán önazonosabbak vagyunk tehát, kevésbé kívánunk megfelelni az elvárásoknak, mégis azt látom, rengeteg az elakadás, a küszködés mégis, amik miatt akár házasságok is felbomlanak.
Miben találhatunk mégis egyensúlyra?
Feltett szándékom, hogy foglalkozzak azzal, ahogy Isten gyógyít minket, méghozzá nem öncélúan, hogy csupán jobban legyünk. Hiszem, hogy hatással vagyunk a családunkra, környezetünkre, a világra! Sok múlik hát azon, hogyan vagyunk!
A rendezvényről hozok még 3 fontos dolgot:
- Akkor vagy egyensúlyban, ha tudod, mire van kegyelmi ajándékod!
Ami neked könnyebben megy, mint másoknak; amiben örömöd van és szívesen teszed.
Nem kell erőltetned azt, ami nem a tiéd, mert attól csak frusztrált leszel! - Segít egyensúlyban maradnod, ha tudod, miben van itt és most a Te időd!
Másvalaki esküvőjén frusztrálódhatsz, vagy békével elfogadhatod, hogy megvolt rá a te időd; vagy sürgetheted, hogy valami bekövetkezzen már végre, aminek még nincs itt az ideje.
Mi az, aminek épp most van itt az ideje számodra és csak te, itt és most élheted meg? - Egyensúlyba kerülsz, ha Isten jelenlétében tudsz lenni és maradni – ehhez nem fűznék hozzá többet.
Keresd hát az egyensúlyt, újra és újra, erre bátorítalak!
Ha pedig jól jönne ehhez segítség, foglalj időpontot egy beszélgetésre:
