adminTalálkoztam egy hívő asszonnyal, aki rengeteg szolgálatban vesz részt amellett, hogy koordinálja a családját és dolgozik. Hogyan lehetne jobban beosztani az idejét, hogy mindenre jusson? – kérdezte.
Egy fiatal lány arról számolt be a minap, hogy a tanulás mellett elvállalt néhány munkát, de kezdenek összeborulni a feje felett a dolgok, több energiát igényel a dolog, mint gondolta.
Egy másik nővel beszélgetve kiderült, ugyanabban a cipőben járunk: a munkánkban sok a túlóra, az elvárás. Ezt egy darabig vittük, de elfáradtunk, szükség lenne egy kis feltöltődésre, mielőtt a kiégés felé indulnánk.
Talán a február teszi, a hideg és szürke napok, de valahogy sokan vannak hasonló helyzetben: munka, fáradtság, motiválatlanság, kimerültség.
Vannak hívő emberek, akik ilyenkor azt az egyszerű megoldást ajánlják: imádkozz! Kérj erőt Istentől és hittel menj tovább! Majd Ő megerősít!
Ne kételkedek abban, hogy az Úr így is működik, ám azt vallom: Ő nem egy csokiautomata, amibe bedobod a pénzt (=ima) és kijön a csoki (=megújult erő, energia).
Személyes bizonyságtétel a túlpörgésről
Van tapasztalatom a kiégésről, kimerülésről. Volt, hogy annyira túlhajtottam magam, hogy egyik helyről rohanva a másikra szinte az a gondolat volt bennem: üssön el valaki, hogy végre megállhassak… elég ijesztő volt szembesülni ezzel.
Más időszakban előfordult, hogy hónapokig szédültem, miközben nem volt orvosi oka.
Egy alkalommal, szintén már túl sokat vállalva elképesztően megfájdult a gyomrom. Egyedül voltam otthon és már azon jártak a gondolataim, hogy segítséget kell hívnom. Akkor kínomban imádkozni kezdtem, és magam sem tudom, honnan jött, de az buggyant ki belőlem: ha elmúlik a fájdalom, aznapra mindent elengedek és nyugton leszek az Ő jelenlétében. Életem egyik csodás megtapasztalása volt, hogy 5 percen belül nyoma sem volt fájdalomnak. Én pedig betartottam az ígéretem és mindent lemondtam, ami aznapra elő volt irányozva.
Most lehet, azt gondolod: akkor mégis imádkozni kell, nem?
Igen, hiszen vannak minősített, különleges csodái Istennek, amikor azonnal cselekszik. De nem gondolom, hogy elvárhatnám Tőle, hogy mindig, mikor túlpörgök, neki meg kelljen mentenie engem.
Regenerálódás imával és pihenéssel
Ha már felismered a stressz, kimerülés vagy kiégés jeleit , elsőként érdemes elcsendesedni és imában, Igeolvasásban vagy gyülekezeti közösségen keresztül megnézni, miért kerültél ebbe a helyzetbe? Pontosan mi az, amiben vagy, mi terhel, miben nem érzed jól magad? Mi fárasztott el ennyire?
Önismerettel tudhatod, téged mi tölt fel, mi ad energiát, motivációt, lelkesedést. Ebben különbözőek vagyunk, de általánosságban vannak passzív és aktív pihenési, töltődési lehetőségek. Aktív, ha például kirándulsz a természetben, sportolsz, alkotsz valamit. Passzív lehet egy beszélgetés, olvasás vagy venni egy forró fürdőt.
Az is lehet, hogy bizonyos helyzetben az egyikre van szükséged máskor egy másik fajta töltődésre. És a kimerüléstől függően lehet, hogy 10 perc séta helyrebillent, máskor egy egész hetet érdemes kivenni, vagy akár elmenni egy csendes hétvégére, hogy újragondolhasd a dolgokat.
Napi szinten érdemes megfigyelni az érzéseidet, gondolatvilágodat, tested jelzéseit ahhoz, hogy 1. felismerd, ha gond van, 2. tudd, hogy mit tegyél, amitől jobb lesz.
Sőt, megelőzésként is érdemes naponta egy kis időt szánni a töltődésre és nem megvárni, amíg lemerül minden tartalék…
Időnként teljes újratervezésre is szükség van
Egy konkrét esettanulmányban írtam arról, hogyan lehet kivitelezni egy ilyet a gyakorlatban. Amikor egy munkahely már annyira nem komfortos, hogy a kiégés felé haladsz, vagy épp kizsigerel, az ilyen krízis lehet.
Lehet, hogy épp a gyülekezetben vettél magadra olyan feladatokat, amiknél azt érzed: sok. Talán a családban viszed azok helyett is a felelősséget, akiknek már vállalni kéne magukért? Hm…
Előfordul, hogy egy betegség vagy családi krízis okozza, hogy minden a feje tetejére áll és nem látod a kiutat. Ami addig megszokott volt, az most nem az és fogalmad sincs, hogyan rendezd át az életed.
Egy ilyen életszakaszban megtalálni az új egyensúlyt, és rálátni kívülről a helyzetre nem könnyű, adj időt magadnak hozzá. Általában ez egy folyamat, amin végig kell menni. Bátran kérj segítséget, ha úgy érzed: elvesztél valahol, vagy nem találod az irányt!
A kimerülés ellen tehát lelkileg és fizikailag is érdemes lépni
Abban hiszek, hogy e világon nem azért kaptunk fizikai testet, hogy elhanyagoljuk, vagy ne törődjünk a működésével. Hányszor érzékeljük, hogy a lélek és a test összekapcsolódik: ha stresszes vagy, megfájdul a fejed például, vagy fordítva: egy aktív testmozgás, éneklés ki tudja söpörni a stresszt a lelkedből.
Mindkét síkon tehetünk és kell is tennünk azért, hogy a helyünkön legyünk, elláthassuk a ránk bízott feladatokat, és különleges esetekben Isten különleges módon tud erőt adni vagy elrendezni a dolgokat.
